„Még jőni kell, még jőni fog

Egy jobb kor, mely után

Buzgó imádság epedez

Százezrek ajakán. „                                            (Vörösmarty Mihály: Szózat)

 

Isten segedelmével...

Nyílt levél a Kárpát-medence magyar ajkú, keresztény honpolgárai részére

 

Áldás, békesség!

Tisztelt Megszólítottak!

 

Mindenekelőtt tisztelettel kérem,levelünket olvassák nyitott, Krisztus hittel telt szívvel.

Nem politikai érdekek és elkötelezettség mentén gondolkodva, hanem keresztyénként, az emberiségért érzett felelősségből fakadóan írjuk  sorainkat, és bízunk abban, hogy Önök is eképpen olvassák.

Hosszas érlelés után jutottunk arra a döntésre, hogy megszólítással éljünk Önök felé, látva, mekkora felelősség nyugszik mindannyiunk vállán abban, hogy minden elérhető erőforrásunkat mozgósítsuk annak érdekében, hogy megálljt lehessen parancsolni az egyre féktelenebb őrületnek, amely Világunkban eluralkodott, és veszélyezteti Földük és gyermekeink, utódaink, és a teremtett világunk jövőjét.

Levelünk célja, hogy szólítsuk Önöket arra, hogy az egyetlen, valós segítség nyilvános felvállalása és megszervezése érdekében tegyenek/tegyünk lépéseket mielőbb, hogy Magyar Küldetésünket beteljesítve kivezethessük a Világot jelenlegi, terhelt helyzetéből.

Ez az eszköz pedig nem más, mint az élő hittel, egységes, tiszta szándékkal mondott fohász, teljes szívvel tett imádságos szolgálat – országszerte, egységben, szervezetten.

Nem vesztegethető már az idő, és ezt a jelentős potenciált azonnal szükséges mozgósítanunk Mindenek javára! Ebben kérem együttműködésüket, támogatásukat, felelős részvételüket, segítségüket.

Mindezt már csaknem minden magyarországi keresztény hitű egyház, és több civil szervezet számára felajánlottuk, annak vezetőin keresztül. 

Egyéni szolgálatunk útját járva figyeltem és vártam csöndesen, hogy a Krisztusi Egyház széttört tagjai erőforrásaikat mozgósítva - látva, hogy pénzt, paripát és fegyvert is kaptak ehhez az elmúlt évtizedben a Jóistentől, aki a Kormányzatot használta fel ennek eszközéül -, hogyan hasznosítják forrásaikat, és hogyan emelik magosba Krisztus Evangéliumának erejét élő hittel, buzgósággal, következetes hitmélyítő közösségi munkával, összefogással a társadalom tudatos mozgósításával. Bár jeleit érzékelni lehet, de a kívánt eredmény várat magára.

Szükséges elérnünk, hogy a kiürülő templomokat újra az Isten felé forduló hívek, hittől áthatott, hiteles és tettrekész egyházszolgák töltsék meg – hiszen a sok elvesztegetett év után, ebben az elvadult világban egyetlen eszközünk a tiszta, élő hitű közösségek szakrális ereje maradt. Meggyőződésünk, hogy ez azonban minden eszközünk közül a legfontosabb, legerősebb.

Hiszünkk abban, hogy Isten tenyerére ülve, az Ő iránymutatásait felismerve kivezethetjük Világunkat ebből a vészterhes helyzetből, mi, magyar ajkú népek. Ha kell, lemondások, áldozatok, anyagi veszteségek vagy a világi értelemben vett presztizsveszés árán, de Isten elkötelezett szolgálatában.

Az idő sürgető – látva, hogy kiterjedt háborúskodás küszöbére sodródik Európa és a világ, és szülőként, nagyszülőkként érezzük annak terhét, hogy fiainkra feni fogát az ellen, az öldöklés árán szerzett haszon utáni vágyának kielégítésére.

Istenünk szolgálatában kötelességünk tenni azért, hogy ez megváltozzon, és én is élhető jövőt hagyjak utódaimra, mint ahogyan nagyanyáink tették! Hiszen tőlük mi mindannyian kaptunk egy élhető világot, és a kényelem oltárán pár évzized alatt feláldoztuk azt.

Hol romlott el?

Ez mindannyiunk egyéni és közösségi felelőssége, hogy idáig jutottunk!

Vajon Élő Hittel, érdek nélkül megteszünk-e mindent, egyénileg és közösségként, MAGYAR közösségként, hogy helyreállítsuk, ami elromlott? Képesek vagyunk egymás kezét megfogva, fejünket lehajtva Isten elé állni, hogy „Itt vagyunk Urunk, ne a mi egyéni akaratunk legyen meg, hanem a Tied! Rendelkezz velünk, és mi megtesszük, amit Tőlünk vársz, Krisztus szeretetében és békéjében!”? Készek vagyunk erre, vagy csak beszélünk róla?

Szívünkből mondjuk nap, mint nap fohászainkat, akár egyházszolgaként, aakár hívőként az ágendát és liturgiát, vagy megszokásból, a nyelvünk hegyéről?

Súlyos, ám jogosan felvetődő kérdések ezek. Nem kételkedünk senki jó szándékban. Ám a szakrális erőnk hiánya mindenhol tapintható, fájdalmas. Így hát tettekre sarkall.

Hisszük, megméretünk  a Jóisten által ezen időszakban… Mi, Krisztusban hittet gyakorló magyarok, mindannyian, közösségként és egyénenként egyaránt. De vajon elégnek találtatunk-e?

 Hinnünk kell abban, hogy ha elégnek találtatunk, vissza tudjuk fordítani a világ kerekének menetét oda, ahol még megfelelően működött!

Hisszük, hogy - Isten szándéka szerint - egy haladéktalanul megszervezett, nyilvánosságot bevonó evangelizációs és imádságos, egyházak/felekezetek közti összefogás eredményre vezet!

A Magyar Nemzet egységes, kétségek nélküli fohásza az Istene felé!

Hiszen, ha Isten velünk, senki nem lehet ellenünk!

 

Az embereket régóta elbűvölte a felkínált kényelem… Presztizsüket, vagyonukat féltve nem mernek a tettek útján elindulni.

Ám hisszük, hogy az Istennnel és embertársaikkal való közösség élménye hamar visszaemeli Őket létük méltóságába, tisztességébe, amely békét hozhat a világban! Példánkkal reményt és erőt adva más nemzetek sarjainak is.

Nagyobb veszteségek küszöbén állunk, mint kényelmünk, szakmai előmenetelünk, vagyonunk elvesztése. Az ÉLET alapvető fenyegetettségének korában ezek apróságok mindazzal szemben, amire veszély leselkedik e súlyosan terhelt, elrontott világban.

Tudjuk, hogy ennek felelősségét a Krisztus hitű egyházak és Önök mindannyian érzik, ám felelősségüket is fel kell ismerjék egyénenként, közösségenként egyaránt. S akik felismerték talán próbálnak ennek érdekében tenni.

Egységes fohászra van szüksége a Világnak!

Késedelem nélkül el kell kezdenünk a Hitben élő közösségek hangjának erősítését!

Hisszük, hogy akit – így vagy úgy – elhívott Isten Krisztus és a Nemzetünk és a Világunk szolgálatra, annak felelőssége óriási. Minden keresztény előljáróra, egyházszolgára és a hívekre egyaránt. Hiszen Istenünk reájuk/reánk bízta az emberiség üdvözülésének útját. Mi vagyunk cselekvő kezei, csak kérdeznünk kell, hallgatnunk válaszait, figyelni jeleire és megcselekedni, amit elvár!

Egy atomháború baljós árnyékában kötelességünk hittel, összefogózkodva kérni Istenünket, hogy adjon nekünk segítséget és lehetőséget arra, hogy Krisztusba vetett hitünk fényével világosíthassuk meg a sötétben járó emberiség számára a kivezető utat!

Hisszük, tudjuk és valljuk, hogy ha egységes erővel hozzá fordulunk, tenyerére emel, és mindenben mutatja számunkra az irányt. S ha elindulunk az úton, időt és lehetőséget kapunk, hogy helyrehozzuk, amit engedtünk félresiklani évtizedeken/évszázadokon át.

Isten tervének követése, szándékának megvalósítása önvizsgálatot és önátadást kíván mindannyiunktól.

Rugalmasságot, a helyzethez való aklamazkodás kényelmetlenségének terhével.

Egyházi közösségeinknek egyesíteni kell erejét, s felemelni egymást a szolgálat apostoli útjára!

Tisztelettel és testvéri szeretettel kérjük Önöket, gondolják át mindezt, és haladéktalanul kezdjünk munkához ebben a rendkívül kiélezett helyzetben, hogy a Szent Korona egykori, áa ma is élő Országában imádkozó lelkek szívbéli jósága, vágya és hite zengjen a Kárpátok gyűrűjében!

Hiszem, hogy ha Istenünket imánk újra megtalálja, egységben - főként áldott magyar nyelvünk erejében - akkor van esélyünk világunk megmaradására és a békére törekvés útját hathatósan egyengetni.

Mi készek vagyunk mindent félre téve segítségükre lenni az egyházi szolgálattevőknek, ennek szervezésében.

 

Hívjuk és várjuk mindazokat, akik érett, szilárd és élő hittel, imádságos lélekkel kapcsolódnának egybe ebben a szolgálatban!

Várjuk mindazokat, kik a szervezett munkára elhívást éreznek, és bekapcsolóüdnának annak részleteibe is!

Közösségek egyéni kapcsolódások útján várjuk Keresztény testvéreinket a Magyar Néplélek ÉLŐ HITÉNAK közösségébe közös lelki munkára, kitartó és rendszeres összekapcsolódásra Krisztus szeretetében - felekezettől függetlenül!

 

Megkeresésünket benső, Jóisten által ható szívbéli sugallatra kezdeményeztük egyházi és állami vezetők felé is - egyenlőre válaszok nélkül. Vállalva ennek minden kedvező, vagy kedvezőtlen következményét.

 

 

Tisztelettel kérem Önöket, tegyék mérlegre szívüket, szavainkat, és ha érzik ennek felelősségét, tegyék meg azt, ami ebben az elhívásban Önökre hárul. Mi készen állunk a munkára.

 A dicsőség egyedül Istené. Miénk  csak a szolgálat, amellyel szólítani kívánta Istenünk a Kárpát-medence keresztény tagjait.

Válaszukban és tetteikben bizakodással,

            Tisztelettel és Testvéri üdvözlettel:          

                                                         Hagyaték Közösség

                                                           - a Magyar Néplélek Élő Hitének Közössége  

 

2024.06.07.                    

 

Magyarország Egyházi és Közjogi méltóságai

és Keresztény közéleti személyei részére kiküldve 2024.06.05-6-7.

 

Egyedül Istené a dicsőség!